Ebes története
Községünk nevével először a százdmonostori apátság 1037-i alapító levelében találkozhatunk. "Ebes", melyet nyugatról akkor is a Hortobágynak nevezett folyó érintett. A dömösi prépostság alapítólevelében (1138) "Ebus" személynévvel találkozhatunk. Az 1217-es Váradi Regestrumban "Ebey" alakban szerepel településünk. Valószínűnek látszik, hogy a pecérek, a királyi udvar, fejedelmi, hercegségi vadászataihoz tenyésztettek itt vadászkutyákat, agarakat.
A tatárjárás 1241-1242-ben hatalmas pusztítást végzett. A tatárok Debrecen környékét, Ebest is felperzselték. A megmaradottak Ágod-, és a Zsong mocsaraiba húzódva mentették életüket.
A 14-15. században Ebes a Debreceni család tulajdona, a 15. században a Szepesi család birtokai között felsorolják Ebest és Szepest. A 15. század első felében a Szepesiek révén a Pércsy családnak részeik voltak Ebesen és Szepesen. 1490-től 1507-ig volt a Hunyadiak birtoka Debrecen uradalmi tartozékaival. 1535-ig a Szapolyai család birtokolta a debreceni uradalmat. Ekkor Szapolyai János az enyinghi Török családnak adományozta az uradalmat. Török János halála után 1562-től Debrecen önállóan intézte belügyeit. A környék valamennyi jelentékeny pusztáját, birtokát megszerezte.
A középkori Ebesfalva 1594. július 18-án pusztult el, mikor Huszt felől az országra törő tatárok mindent felperzseltek. Ezt követően a 17. században Ebes elnéptelenedett puszta és szántóföld. Az 1720-as években kezdetét veszi a tanyák őseinek, a szállásoknak a kialakulása. 1833-ban történt tanyaösszeírás során Ebesen tanyán élt 181, Szepesen 239 ember.
1854-ben a debreceni polgárok kifizették a bécsi portának az örök megváltás díját és így Ebesen is tulajdonossá lettek. 1856-ban a nagyváradi helytartó javaslatot dolgoz ki a tanyák közigazgatási és kulturális szervezésére. Kezdetét veszi a tanyákra alapozott termelés és a tanyai közoktatás.
A 20. század elején és közepén tanyai iskolák épülnek Ebesen. Az első kövesút a század elején épült, de a töltéseket már 1864 előtt hányták, töltötték.
1930-ban 1131 fő élt Ebesen. 1944. október 9-én, a község területén a szovjet Piljev altábornagy gépesített csapatai haladtak át. Céljuk Debrecen elfoglalása volt. A II. világháború végén az új magyar hadseregbe ebesi önkéntesek is jelentkeztek fegyveres szolgálatra, aknaszedésre, vasútépítésre. 1945. október 17-én az iskolákban már tanítanak. A háborút követően 1946-ban MKP alapszervezet alakult a parasztpárt mellett. Majd 1949-ben döntés születik arról, hogy az itteni tanyasi lakosságot egy Ebesen felépülő községben kell összetelepíteni.
A kezdet kezdetén 1950-ben Budapestről jött egy férfi és (még a nevére is emlékszem) egy Bíró Ibolya nevű nő nagy térképpel, melyen Ebes új településének tervei, utcái és a telkek jelölése volt látható. A Kossuth Tsz irodájába jöttek be térképpel, rajta volt a tanácsháza, iskola, posta, szövetkezet, orvosi rendelő és szolgálati lakások, a házhelyek. Elmondták, lehet igényelni lakásokat, de nem kell fizetni. Egy szobakonyhás. Éléskamra és mosdófülkés, kis verandás lakás ára 15. 000Ft, 15 évi törlesztéssel 2%-os kamat mellett, 400 négyszögöl telekkel. Az első épület a Kossuth utca 19. szám alatti telken épült 1951-ben. A telkeket sorhúzással osztották ki, még az építkezés megkezdése előtt. A tíz év során vagy 160 családi ház épült.
(Bíró János visszaemlékezése in.: Ebesi Krónika 177.old)
Ebes, Nagyhegyessel, Hortobággyal, Hajdúviddel és más településekkel együtt tervező asztalon született szocialista település volt a rendszerváltást megelőzően.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 1985-ben Ebesen rendezték meg a szocialista községek első országos találkozóját.
A Tanyai Tanács 1949. őszi tárcaközi bizottsági ülésén Debrecenbe tárgyalta meg Ebes és más létesítendő községek - ugyancsak ekkor döntöttek Nagyhegyes, Hajdúvid és más községek létesítéséről is - tanyaközpontok kialakításával kapcsolatos kérdéseket. A tanyaközpont neve a 3815/38-1949.I.8.sz.B.M. rendelettel Ebes lett.
1950-ben már épülnek a község első házai, a községháza, az Ady Endre utcai általános iskola.
1952. január 2-án volt a község hivatalos megalakulásának ünnepélyes tanácsülése a községházán. A kezdeti években Ebes a tanácsi és pártszervezetek segítségével tartotta fenn magát, fejlődése csak 1957 után gyorsult fel.
1950-ben már épülnek a község első házai, 13-14 ház a Kossuth, a Vörös Hadsereg - a mai Fő - utcában. Állami hitelből, 15 év törlesztés mellett az OTP-n keresztül kerültek kiosztásra, ezek voltak a FAGI - házak.
1952. január 2-án volt a község hivatalos megalakulásának ünnepélyes tanácsülése. Összesen 116 FAGI - ház, tanácsház, iskola, orvosi rendelő járda és villanyhálózat épült.
Részletek az alakuló ülés jegyzőkönyvéből:
"Oláh Imre (a Járási Tanács vb elnöke) üdvözli a megjelenteket, bejelenti az ülés ünnepélyes megnyitását. Bejelenti továbbá, hogy a Belügyminisztérium a dolgozók kérésének helyt adva 5. 203-5-8/13/1951.-VII/3. szám alatt Ebes tanyaközpontnak és környékének Ebes ideiglenes néven való községgé alakulását engedélyezte. Ez is annak a bizonyítéka, hogy Pártunk és Kormányunk fokozott gondot fordít a külterületen, a tanyaközpontokban élő nagyszámú parasztság helyzetére. Lehetőséget nyújt számunkra, hogy községgé alakulva gazdasági, kulturális színvonalukat fejlesszük és ezen keresztül a szocializmus építésében tartósabban tudják részüket kivenni, mint jelenlegi helyzetükben.
Bíró János megköszöni az üdvözléseket, hozzászólásokat és ígéretet tesz arra vonatkozóan, hogy azon munkálkodik, hogy Ebes község dolgozói megelégedéssel vegyék tudomásul azt, hogy a szocializmus építése során minden intézkedésünk, minden cselekedetünk a dolgozókért van és számunkra a szebb, boldogabb szocializmus felépítéséért küzd.
A tanács tagjai ezennel megállapítjuk, hogy Ebes község megalakulása elsősorban a Magyar Dolgozók Pártjának és annak szeretett vezérének Rákosi elvtársnak köszönhető, de köszönetet kell mondanunk Pártunk Megyebizottságának is, hogy lehetővé tették régi vágyunk teljesülését, ezért utasítjuk a tanácselnököt Nagy Ferencné tanácstag által javasolt táviratok azonnali elküldésére.
Ebes község létesítésével újra közelebb került dolgozó parasztságunk a kultúrához és a mai napon is 5 éves tervünk egyik célkitűzését valósítottuk meg. Éppen azért megfogadjuk, hogy a községi tanács munkáját úgy támogatjuk, hogy ezáltal úgy községünk, mint megyénk az ország legjobbjai közé tartozzon.
Több tárgy nem lévén az elnök az ülést bezárja.
Kmf.
Bíró János Szilágyi Gyula
Vb elnök vb titkár
Hitelesítők: Berecky András
Megyasszai József"
Kitelepítettek
1950-53 között több hullámban történt a családok elhurcolása, internálása a hortobágyi és közép-tiszavidéki állami gazdaság területeire. A teljesen titkosan kezelt akcióval létrehozták a hortobágyi zárt táborok rendszerét. Egyik tábor a 12 helyszín közül Ebes. Az első tömeges elhurcolási hullám 1950. június 22-ről 23-ra virradó éjszaka.
Minden tábor valamelyik hortobágyi állami gazdasághoz tartozott, annak egyik tanyaközpontjában a pusztaságban egy juhhodályban, vagy marhaistállóban. Ugyanott rendőrőrsöt állítottak fel. A személyi iratokat érkezéskor begyűjtötték, a külvilágtól elzárva éltek.
Ebesen az állami gazdaság területén a Horváth tanyában volt a lakhelyük, ahonnan dolgozni jártak. Az 1950-es években az ebesi lakosság között nyílt titokként mindig rossz közérzetet okozott a kitelepítettek - telepesek kérdése, létezése.
A táborok felszámolása után mivel saját lakhelyükre nem mehettek vissza több család Ebesen telepedett le. A tábor emlékét ma a református templom kertjében őrzi egy emlékmű.
A tábor egyik lakója volt családjával együtt Jeszenszky Iván, aki később regény formájában írta meg az ebesi táborban töltött éveiket.
Jeszenszky Iván álma vált valóra, mikor az ebesi múzeum állandó kiállításának témájául választotta a hortobágyi zárt kényszermunkatáborok történetét.
A kiállítás - Ítélet nélkül-családok munkatáborban országosan is egyedülálló módon és egyedüliként mutatja be a 12 tábort - 2005. október 8-án nyílt meg.
